Miért jó ugrókötelezni? - Bármilyen sporthoz hasznos lehet kiegészítésképpen vagy csak úgy, napi mozgásnak.
Gymboss timer - Ugrókötelezéshez és bodyrock edzéshez is rendkívül praktikusnak bizonyult
Pár szó a kitartásról - Saját magamért sportolok.
Tavaszillat - Imádom, mikor kisüti a szemem a nap ugrókötelezés közben.

2012. augusztus 2., csütörtök

Önértékelési zavarok

Mindennapos harcot vívok saját magammal. Kezdem úgy érezni, hogy velem valami nagyon nem stimmel. Kóros önbizalomhiányban szenvedek, mert képtelen vagyok elfogadni, hogy én bármiben jó lehetek. Tegnap megnyílt a céges edzőterem: egy 50 perces edzéssel avattam fel. Eveztem, bicikliztem, tapostam. Az első alkalmat a felfedezésnek szántam: nem tudom még melyik gép a nekem megfelelő, így egyelőre tesztelem mindegyiket. Meglepő módon egy cseppnyi izomlázam sincs. Holnap emelek a nehézségen, bár a fő tervem, hogy csapok egy kellemes guggolásokból és kitörésekből álló edzést, kicsit komolyabb súllyal. A pontos súlyt még nem tudom, 10 kilóval a vállamon szeretnék guggolni.  Nagyon kezdő vagyok még ebben.
Visszatérve az iménti témára: készült pár kép a teremben, amikkel meglepő módon elégedett is lehetnék. Lehet a beállításnak, a fényképésznek vagy a fényeknek köszönhető, de egész normálisan nézek ki rajtuk. Mintha látszana, hogy sportolnék. Ezt sem tudom eldönteni. Kellene egy nagy levegőt venni és végre elfelejteni az túlzott önkritikát. Lehet, hogy csak a negatív dolgokat jegyzem meg? De mégis miért tűnik kevésnek a pozitívum? Tényleg ekkora baj van velem? Tudom, hogy nem csak a külsőségek számítanak, de én is csak egy olyan nő vagyok, aki szeretne tetszeni a párjának és szeretne elégedett lenni a tükörképével. És miközben tudom, hogy félretéve ezeket a dolgokat élvezni kellene egy kicsit a mozgást és magát az életet, akadnak olyan hetek, mikor eluralkodnak rajtam a negatív gondolatok. Ilyenkor a világ sötétnek és kilátástalannak tűnik. Nekem kellene kivilágosítani és boldoggá tenni. Ahelyett, hogy olyanokat bántok meg, akiket  legjobban szeretek.

3 Comments:

Névtelen
2012. augusztus 2. 15:15  

legyél elégedett a tükörképeddel, minden okod meg van rá!

szanii
2012. augusztus 3. 15:54  

Én is hasonlóan önbizalomhiányban szenvedek. Nem tudom, miért van az, hogy egyszer normálisnak látom magam a tükörben, és tetszek magamnak, a következő pillanatban pedig kitudnék szaladni a világból.

Noémi
2012. augusztus 3. 21:46  

Kedves névtelen: köszönöm a biztatást, jólesik.:)
Szani! az önbizalomhiánynak számos oka lehet. Talán túl maximalisták vagyunk. Másokat mindig könnyebb elfogadni. Borzasztóan csodálom azokat, akik szobortestet képesek formálni maguknak. Igaz, sokat számít a genetika is. Ha belehalok se lesz darázsderekam, pedig nagyon szeretnék..:P

Minden jog fenntartva © Formabontás A weboldalt készítette: Bárány István, 2012